Tucatversek

1400 Ft

Völgységünk tenyerén született ékkő, kicsi város,/ Mint kagylóban a gyöngy, úgy nősz, gyarapodsz örömünkre./ Példáján sok tisztes elődnek szorgos a néped…/ Megsimogatlak, hozzám bújsz titkos szeretőként;/ Mind, ami érték bennem, lásd, néked fölajánlom,/ Völgységünk tenyerén született ékkő, kicsi város. (Bonyhád dicsérete) Ezeket a sorokat nem valamely 18. századi ismeretlen poéta, hanem egy bonyhádi tanárember írta, aki nem mellesleg a kortárs magyar vadászirodalom kiválósága is. Videcz Ferenc verseit olvasva az embernek az az érzése támad, hogy talán Orczy Lőrinc, Virág Benedek vagy maga Berzsenyi lépked ott a szekszárdi dombok alatt. Akik ismerik, azt mesélik róla, hogy jobban szeret félrevonulni a hangos vadásztársaságban, s amíg a fiatalok ricsajoznak, ő csak az írógépet veri. Ihletője a férfias szemlélődés, a baráti együttlét meghittségével fölszentelt csönd. Ilyenkor hallani, hogy az alkonyi csöndben bükkfa tüzétől/ Hogy fecseg egyre vidámabb kedvvel a bő, teli bogrács. (Üzenet, Kerék Imrének) Persze látja, hallja, mi zajlik körülötte. Nem félrevonuló remete, hanem aktív tanárként kora minden betegségének tünetét gondosan szemügyre veszi. Bűzlő mocsárként terped szajha módra,/ S anyáz, kurváz a püffedt öntudat. (Kontraevolúció) Szinte döbbenetes az a nemes rendíthetetlenség, amellyel egyszerűen ignorálja a modernizmus egész kelléktárát, s valamiféle berzsenyisen veretes klasszicizmussal, a parasztember ősidőkből örökölt mozdulataival helyezi a szavakat oda, ahová éppenséggel illenek. Szellemi maszturbálók közt nevemet ne kutassad!/ Én ha az írás fűt más örömét keresem…/ Szellemi végtermék s nem anyagcsere híg szüleménye/ Nálam a vers vagy a könyv, melynek az ember örül. (Szellemiek)

Kategóriák: ,

További információk

Szerző

Méret, kötésmód

Terjedelem

Kiadás éve

ISBN

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Tucatversek” értékelése elsőként

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük