Az Irodalmi legendák, legendás irodalom korábbi két kötetének (1999, 2001) kedvező fogadtatása után most újabb érdekes, gyakran tréfás, anekdotázó, ám minden esetben irodalomtörténeti értékű beszélgetések részesei lehetünk ezeket az interjúkat olvasva, melyek elvezetnek bennünket az élet és az irodalom, néhány esetben az élet és a tudomány, valamint az élet és a képzőművészet összefüggéseinek rejtélyeihez. Ismert írók és költök (Gulyás Pál, Kodolányi János, Kemény János, Berczeli A. Károly, Mándy Iván, Vargha Balázs, Simon István, Fodor András, Szilágyi Domokos, Baka István), tudósok (Pais Dezsö és Bárczy Géza) valamint Illés Árpád festőművész alakját idézik fel eleven színekkel a kortársak, a kritikusok, a barátok. A megrajzolt portrék nem csupán a személyes kapcsolatok hiteles melegét őriztek meg számunkra, hanem a korhelyzetet, az irodalmi és kulturális állapotok jellegzetességeit is.
_____________________
A Legendás irodalom éveken át remek beszélgetéssorozat volt a Magyar Rádióban, amelynek szervezője, szerkesztője Albert Zsuzsa költő, kritikus, a rádió irodalmi szerkesztője volt. A beszélgetések egy része, megszerkesztve, azonos címmel kötetben is megjelent, 1994-ben (9501076). Kötetlen, anekdotázó minden beszélgetés, ahol neves írók, költők, művészek, pályatársak, barátok szólnak, emlékeznek az elmúlt évtizedek magyar irodalmának egy-egy jelentős vagy valamely okból fontos, érdekes alakjáról, egyéniségéről. A mostani kötetben újabb rádiós beszélgetések kaptak nyomtatott formát. Tizennégy író, költő idéztetik meg: Áprily Lajos, Kassák Lajos, Tamási Áron, Veres Péter, Illyés Gyula. Zelk Zoltán, Kolozsvári Grandpierre Emil, Képes Géza, Csanádi Imre, Sarkadi Imre, Nemes Nagy Ágnes, Nagy László, Kamondy László és Szabó István névsor! Egy-egy alkalommal négyen-öten vagy még többen szólnak róluk, s az ő névsoruk ugyancsak figyelemre méltó, hiszen Czine Mihálytól, Csoóri Sándortól, Domokos Mátyástól kezdve, többek között Hubay Miklóson, Juhász Ferencen, Fekete Gyulán keresztül Rába Györgyig, Sinkovits Imréig, Tornai Józsefig, és még folytatható tovább ez a sor. Nem csak irodalomról, bizonyos alkotásokról, műfajokról beszélnek - természetesen erről is sokat -, hanem magánéleti dolgokról, személyes emlékekről, baráti összejöveteleken, közös vacsorákon, kirándulásokon, véletlen utcai találkozásokon elhangzottakról, történtekről is, a mindenkori-midennapi élet dolgairól (az emlékeiket idézők legtöbbször közeli ismerőseik, barátaik voltak az Illető személyiségnek); és elkerülhetetlenül a mindenkori politikáról. Nagyon sok a mulatságos, anekdotikus történet, az érdekes, az alkotásokat jobban megismertető-megértető magánéleti motívum. Olyan motívumok, amelyek önmagukban is figyelmet érdemlők, érdekesek, gyakran mosolyt fakasztóak, ugyanakkor - feltételezve persze a könyvek ismeretét - még közelebb visznek bennünket az írók életművéhez, művészetéhez. Ennek bizonyítására álljon itt néhány példa. Áprily Lajos temetéséről hazatérve, villanyt gyújtva menye két denevért látott keringeni a nyitva hagyott ablakú szobában. Soha addig, sem azóta. És vagy negyedév múlva, a párnán, ahol a költő az utolsó hónapjaiban feküdt, egy sebesült fehér galamb pihent. Tamási Áronra emlékezve szó esik - általánosságban is - az írói magányosságról. Veres Péternél említtetik, a jelenlévök arcát hirtelen megdermesztő válasza Rákosinak, egy fogadáson. Azután tihanyi beszélgetések és ugratások Illés Gyulánál. Nemes Nagy Ágnesről, ugyancsak sok minden mással együtt, hogy elmondta, hogy a kutya nem kérte tőle, főleg eleinte, csak neki eszébe jutott egy hang Sok-sok új információt, ismeretet ad a könyv még az irodalmat közelről ismerő, hosszú ideje rendszeresen olvasó embernek is, ráadásul nagyon élvezetes stílusban. - Remek olvasmány, egyben kordokumentum; minden irodalomkedvelő, az említett írók életére és korára kíváncsi olvasónak melegen ajánlható. |
